Az óra tartalma és hangulata a megszokott módon zajlott. A feladatokat a már ismerős csoportmunkában bonyolítottunk le amit továbbra is az egyik leghasznosabb gyakorlatnak tartok, hiszen rendkívül fejlesztő hatása van. Az egymással való megfelelő kommunikáció nélkül elképzelhetetlen lenne a pedagógia pálya. A kiadott feladatok is ezt az álláspontot tükrözték.
Az első feladatunk az volt,hogy az előző órák tapasztalatait,benyomásait megvitassuk egymással. Egy mondatban, hogy mik is történtek az előző előadásokon.
A mi csoportunk ugyan szóban felsorolt néhány fontos tapasztalatot,élményt az eddigi gyakorlat során, viszont úgy éreztük,hogy ez a feladat totál csődöt mondott a reggeli fáradságban. Azt gondoltuk mégis miért kell nekünk erről beszélgetni első órában. A kellő összhang és érdeklődés nem is mutatkozott meg a feladat során.
A második feladatban négy felé osztottuk a lapot és 1-4-ig be kellett írni,hogy hány emberre igaz az a tulajdonság amit felvetettünk a csoportban. Ez a feladat már sokkal jobban megmozgatta a társainkat és képzeletünket. A különbség az volt a két feladat között,hogy az elsőben ,ahogy Anetta is később elmondta nekünk,hogy az egyik legunalmasabb feladatot adta nekünk.Úgy mondd tesztelt minket,hogy reagálunk erre a szituációra.
A harmadik feladat is interaktívabb,élénkebb volt mint az első. A lényeg az volt,hogy egy üres A/4 papírra el kellett képzelnünk azt a legfontosabb dolgot, ami leginkább jellemzi személyiségünket,érdeklődésünket,fantáziánkat.A saját elképzelést úgy kellett végrehajtani ,hogy mindenkinek hozzá kellett rajzolni azt a bizonyos dolgot amit elképzeltünk miközben instruáltuk egymást. A kivitelezés nagyszerűen megmutatta,hogy egy jó munkához,tanításhoz minden résztvevőre szükség van,hogy a gépezet jól működjön. A rajzok elég viccesre sikerültek,de sokat tanultunk ebből is.
Összességében úgy gondolom, hogy a két feladat tökéletesen megmutatta a különbséget.
Az első arra a "hibára" mutatott, hogy a jó tanításhoz elengedhetetlen a kommunikáció és a megfelelő feladat kiadása(fontos az egyén ismertsége). Egy remek óra akkor élvezetes, ha mindenki beleadja azt az apró dolgot,hiszen ettől fog működni ez az egész szerepjáték a tanár és a diák kapcsolata. Ekkor léphetünk egyről a kettőre.
A második feladat pedig remekül példázta ennek a kapcsolatnak,kommunikációnak a megvalósítását.
A két kiemelkedő dolog amit fontosnak tartok ezekből a feladatokból, az a kommunikáció(kapcsolatteremtés egymás között) pontosság(egymás ismeretsége) amik nélkül nem alkothat egy egységes egészet ez a rendszer a tanításban.