Az órán a már jól bevált csoport munkába dolgoztunk. Most párban egyeztettük, fejeztük ki gondolatainkat arról, milyen volt régen az oktatás, pedagógia, majd ezt az óra végén közösen ismertettük egymásnak, mindenki a saját témáját.

A mi témánk a szenzualizmus volt, amely a 17-18. században volt meghatározó irányzat az oktatásban.  Alapvető fontossága, hogy szemléltetés, olyan oktatási módszer, amelynek során a tanulmányozandó tárgyak, jelenségek, folyamatok észlelése, elemzése történik. A szenzualizmus pedagógiája az érzékletes valóságból való kiindulást tekintette az ismeretszerzés egyetlen hatékony útjának. Képviselői szerint az érzékelésen, észlelésen keresztül vezet az út az értelemig. A pedagógiai gondolkodók közül például Comenius emelkedett ki. A feladatban leírtuk a szenzualizmus jellemzőt, előnyeit, hátrányait, tanár feladata, diák feladata. A tanár feladata, hogy úgy adja elő mondanivalóját, a tananyag tartalmát, hogy a diák ezeket hallás után, tapintás, látás után érzékelni, befogadni tudja. A diák ez által, egy szemléltető bázist teremt, maga körül nyitottabbá válik a további gondolkodásra. A téma célja az érzékeltetés, a több síkon való gondolkodás. Hátránya lehet ennek az irányzatnak az időhiány, mivel a pedagógusnak sajnos nem érdeke pluszba felkészülni az óra előtt, kialakítani az óra struktúráját. Emellett fennállhat az a veszély, hogy elveszik a tanuló személyisége. Nagyon tetszett, hogy bepillantást nyerhettünk Comenius által publikált tankönyvbe az akkori időben. Ami nekem nagyon tetszett, hogy a fejezetek rövidek, de mégis világosak, egyszerűek voltak.

A többi csoport a saját témáit mutatta be. Szó volt a reform pedagógiáról, konstruktivizmusról illetve az ókori, középkori oktatásról.

Az ókorban/középkorban kihangsúlyoztuk, hogy nincs egyéniség, a kreativitás abszolút elveszik. Az van, azt kell csinálni, amit a tanár mondd. Ez a forma a mai oktatásban megbukott. Nincs jó hatással a pedagógia számára.

A reformkori pedagógiában a 19. században már megjelenik a gyermekközpontúság, a kibontakozás lehetősége, amely utat nyithat a kreativitás felé. Hátránya a fegyelmezés, illetve a lazább tanrend. Célja a gyermeki öntevékenységhez nyújtott optimális segítségnyújtás, az akadályok elhárítása a gyermek fejlődése elől. Szó esett a Waldorf iskolákról, előnyeiről, hátrányairól.

A konstruktivista tanulásszemlélet lényege, hogy a személyiségfejlődés eredményei nem plántálódnak át a tanulóba, nem közvetítésről van szó, hanem személyes, egyedi, belső konstrukciós folyamatról. A tanuló személyiségét nem a nevelő hozza létre, hanem ő maga formálja meg saját magát. Tudást, értékeket, attitűdöket, s a személyiséget, az összes „tartalmat” nem átadjuk a tanulónak, és ő nem magába fogadja ezeket, hanem aktív építkező folyamatban maga hozza létre személyiségjegyeit és azok sajátos rendszerét.

Az óra elején kiválasztottunk egy feltételt négy közül, hogy szerintünk ki a jó tanár. Az én példám a középkori módszerekhez illet. Úgy gondolom itt nincs jó meg rossz válasz, de engem akkor is elkeserített ez az eredmény. Ez annak tudható be, hogy valószínűleg engem is hasonló szemléletmóddal tanítottak az iskolában. Ez nem éppen ideális körülmény a mai pedagógiában, ezen változtatni kell!

Megosztás a facebookon