A félév utolsó „bevezetés a pedagógiába” órájára is olyan hatalmas érdeklődéssel mentem be, mint ahogyan azt tettem február hideg, borús egyik napján. A mai szeminárium is izgalmas, jó kedélyű, érdekfeszítő volt, mint ahogyan azt megszokhattuk az előző órákon.

A mai kiadott feladat az volt, hogy babszemeket kellett szórni a cipőnkbe, majd ezt követően járkálni a terembe. Anetta közben Lázár Ervin egyik meséjét olvasta fel nekünk. A cél az volt, hogy figyeljünk a mesére, de ezt a célt én nem tudtam végrehajtani csoporttársaim nagy részével, a zavaró tényezők miatt. A figyelmemet elvonta a folyamatos járkálás, egymással való viccelődés. Egy pillanatban tudtam figyelni, mikor pár másodpercre megálltam és nem voltak közelembe a csoporttársak. A mese végeztével egy „dolgozat formájában” kellett visszaadni a tudásunkat és nem meglepő módon a csoport 100% megbukott a zh-n. Ez egy „teszt” volt számunkra, ami megmutatta nekünk, hogyan is működik az olyan rendszer, ahol ezek a tényezők dominálnak.  A tanulságot megint levontuk, megbeszéltük, amelyben én elmondtam többi társammal együtt, hogy a zavaró tényezők és a folyamatos járkálás negatív szerepet játszottak abban, hogy nem sikerült figyelnünk. A babok a lelki fájdalmat, depressziót szimbolizálták, amiket a tanuló hoz be az iskolába saját magával, azokat a problémákat, amelyek napi szinten megjelennek az iskolában. Ezzel a feladattal ismét párhuzamot tudtunk vonni az iskolai tanórával és az ottani fegyelemmel. E szerint bebizonyosodott, hogy ha van egy vagy több zavaró tényező, akkor azok másik társunkra is átruházódik, és így tovább, aminek egy káosz vége a tanórán. Tanár és diák szempontból sincs előrelépés, ha ezek a tényezők jelen vannak. Fő probléma volt még az is, hogy Anetta nem mondta milyen részletekre összpontosítsunk a szöveg hallatán, illetve a tartalma is elég tömör volt, ami újabb nehézségeket szült. Ez a feladat ismét példázta azt, hogyan ne tanítsunk az iskolában.

Az óra végén mindenki értékelte az idei félévet. Én nagyon jól éreztem magam és örülök, hogy ezzel a tantárggyal bevezetést nyerhettem a pedagógiába. Nagyon sok új dolgot tanultam Anettától, aki elképesztő nagy odaadással, szakmaisággal, jó kedvvel, türelemmel oktatta nekünk a pedagógiát és még fogja is. Egymástól is rengeteget tanultunk, amit hasznosan ültethetünk majd be emlékezeteinkbe a későbbiekben, profitálhatunk belőle. Az órákról megmaradt az interaktivitás, csoportos foglalkozás, ami által közelebb kerültünk egymáshoz és többen fejlődtünk is. Úgy gondolom remek kis csoport jött össze a reggel 8-órási előadásokon. Nekem is fejlődnöm kell, mindig fejlődik, tanul az ember, ami egy egészséges folyamatra vall az élet bármely területén. A blog bejegyzéseket említve, én remek dolognak találtam, mivel a szó elszáll az írás megmarad. Jobb leírni gondolatainkat, majd később ezeket visszanézni, újra elgondolkodni rajtuk. Kellemes feladatnak tűnt, még akkor is, amikor önhibámat beleértve hagytam ki pár órai reflexiót. Összességében nagyszerű lendületet vettünk mindannyian ezzel a félévvel kezdődően és remélem, hogy még sok közös alkalmunk lesz együtt.

Megosztás a facebookon