2017.02.28.

A február 28.-i nap különleges volt a Miskolci Egyetem Tanárképző Intézet hallgatóinak mivel látogatást tett nálunk az Uccu Roma informális Alapítvány. A kezdeményezés célja,hogy lehetőséget teremtsen a találkozásra roma és nem roma fiatalok között. A foglalkozáson olykor nehéz a cigánysággal kapcsolatos témákról beszélgettünk és vitáztunk melyet az uccu önkéntesei bonyolítottak le egy interaktív óra keretében.

 

A társalgás folyamán több olyan dolgot említettünk,amelyek számomra kissé provokatív jellegűek voltak,de emellett azok a sztereotípiák is szóba kerültek,amelyeket például egy nem cigány ember túlzott előítéletességgel tárgyal meg.A mai társadalomban sajnos sokszor felmerülnek ezek a problémák amiket orvosolni lehet és kell is véleményem szerint az ilyen fajta kezdeményezésekkel,szervezeti összefogásokkal. A helyes magatartás formákat betartva nem ítélhetünk senkit sem etnikai,vallási hovatartozása alapján A helyes cselekedet ezt a nevelést szolgálná.Tanárként nagyon fontos szempont,ezeket a helyén kezeljük majd a későbbiekben mindenkinek esélyt teremtsünk saját tehetsége kibontakoztatására.

 

Úgy gondolom,hogy az előadás rendkívül pozitív hatással volt mindenkire és sokat tudhattunk meg a témáról,kultúráról az önkéntesek személyes tapasztalatai által.Sajnos nem tökéletes világot élünk.Megjelenik a jó és a rossz.A cigányságról is egy képet formál ez mindenkiben.Az internet és televízió nagyon gyakran a negatív oldalát sugározza kifelé.

Én mindkettő tulajdonsággal találkoztam,találkozok a napi életben.A keddi órán természetesen a jó és az optimista meglátás érvényesült. Az óra elérte célját. A csapat,ahogy említette több magyar és külföldi városban is tevékeny szerepet vállalt. Én kívánom,hogy kitartásuk,elgondolásuk célba érjen és abból a bizonyos"jóból" még többet tapasztaljon a társadalom.

Megosztás a facebookon

A keddi órára ami már a második volt ebben a félévben már sokkal feloldódva és felszabadultan indultam a reggeli órákban. Az óra interaktivitása és az egymással való eszmecsere,vélemény nyilvánítás továbbra is fontos szempont,hiszen együttesen formáljuk mindannyiunk gondolatait,hozzászólásait aminek célja,hogy megtaláljuk azt a bizonyos "aranyközéputat".

Figyelem,koncentráció nélkül a diák gondolatai más felé "kalandoznak" ezzel pedig megszűnik a tanár-diák közötti kapcsolatteremtés. Erre a problémára kitűnő megoldást jelentett az óra eleji drámapedagógia játék. A kellő humor és játékosság mellett egymás koncentráció képességeit tettük próbára. Szerencsére a játék elérte célját és mindenki élénken várhatta a további főbb feladatokat. Az ilyen jellegű játékos feladatok mindig hasznunkra válhatnak majd a későbbiekben.Nekem nagyon tetszett.

A további feladatokat először egyéni vélemény alapján válaszoltuk meg majd ezeket párban értékeltük,összehasonlítottuk.  A következő öt befejezetlen mondatot kellett nekünk folytatni amiket én a következő módon írtam...

1. Szerintem az a jó tanár.. aki felkészült,sokoldalú(több témáról is megvan a saját véleménye,tudása) és kellő alázattal végzi a munkáját.

2.Szerintem a tanításban az a legfontosabb,hogy.. a lexikális tantárgyi tudás mellett az életre is neveljük a diákokat és szeretettel,odaadással végezzük ezt a hivatást.

3.A tanulásban az a lényeg,hogy... saját magunknak tanulunk.

 

4.Az iskola arra való,hogy... tanuljunk és közösségben legyünk.

 

5.A tanár-diák kapcsolatban szerintem a legfontosabb,hogy... tiszteljük egymást.

 

A társam és a csoport együttes véleménye szerint ezekben az állításokban legfontosabbak,hogy: a jó tanár legyen sokoldalú,az életre is nevelje a diákokat,saját magunknak tanulunk,a tanár-diák kölcsönösen tisztelje egymást.

 

Az utolsó feladatot szintén párban beszéltük meg ami meglepően sok vitát és ellentmondást szült. A és B cetlire voltak felírva állítások.Mindenki kiválasztotta a saját magára leginkább jellemző cetlit és ezek mellett kellett érvelnünk. Az én papíromon az alábbi 5. állítás állt:
1.A tanári szakma ugyanolyan,mint bármely más foglalkozás,mindenki számára megtanulható. 

2.Szerintem a diákok a jegyekért tanulnak.

3.Iskolákra azért van szükség,hogy a gyerekek/fiatalok eredményesen tudjanak felkészülni az életre.

4.A tanításnak szerintem az a célja,hogy a diákok megtanuljanak tanulni.

5.Nem tudnék elképzelni olyan iskolát,ahol ne tanítanának földrajz tantárgyat.

6.Én eltudnék képzelni olyan iskolát,ahol nem tanítanak etika tantárgyat.

 

Összességében(1-2 kivételével) ezekkel az állításokkal egyet értettem. Az első állítással voltak kételyeim és itt nagyon fontos,hogy az abszolút középutat megtaláljuk. A tanári szakma tanulható,ha például remek,felkészült pedagógusok nevelnek,de emellett kiemelten fontos hogy a jelöltnek meglegyen a személyisége,motivációja,beállítottsága ehhez a pályához. A második állítás nagyon előnyös,ha például a továbbtanulási folyamatot,felvételit vesszük alapul. A harmadik állítás az egyik legfontosabb nekünk leendő pedagógusoknak. Hihetetlenül fontosnak tartom,hogy egy fiatal az életre is felkészüljön amihez az oktatás/iskola elengedhetetlen feltétel.A negyedik állítás célja,hogy a diák megismerje önmagát és saját módszereit kialakítva a lehető legjobban hasznosítsa a tudását. Leendő földrajz tanárként elképzelhetetlennek tartom,hogy ne legyen földrajz oktatás az iskolákban. "Földrajz az egész világ mondják". A természet és gazdasági folyamatok mind körülvesznek bennünket a földi életben. A hatodik állítással nem tudtam egyetérteni.A csoportban is sok kérdést vetett fel. Az etika egy olyan tantárgy amit a jövő generációjának igen is fontos lesz elsajátítani,megérteni ami egy tágabb gondolkodásmódot eredményezhet ezáltal.

 

Befejezésként az óra tanulsága nekem az volt,hogy próbáljunk több síkon gondolkodni,mások helyében lenni. Nincs egyforma gyerek. Mindenkit meg kell ismernünk kellően,hogy aztán mi leendő pedagógusok a legtöbbet kihozzuk belőlük.

Megosztás a facebookon

 

                                                                 

Miután sikeresen felvételt nyertem a Miskolci Egyetem Bölcsészettudományi karára azon belül is a Tanárképző Intézetbe egy gondolat jutott az eszembe, "már alig várom,hogy elkezdődjön ez a varázslatos utazás". Itt vagyok egy féléve és rend kívül elégedett vagyok az itt tapasztalható pozitív légkörrel,hozzáállással, a tanárok magas szintű szakértelmével és segítőkészségével amit eddig a történelem és földrajz előadásaim során "megízleltem". Egy valami azonban teljesen új élmény volt a számomra... A második félévben ugyanis  nagy örömömre a "Bevezetés a pedagógiai tanulmányokba" című órával elindult egy számomra igen hosszú,kalandos,szeszélyes fejezet a tanárrá válás felé vezető rögös úton.  

Az első órára kedden cudar hidegben és borús időjárásban érkeztünk meg a csoporttársaimmal,de Anetta pozitív személyisége és kisugárzó energiája azonnal "feloszlatta" ezt a hangulatot. Egy igazi tanárt ismertem meg benne.A előadás első felében egy bejátszást néztünk meg ami a mostani oktatás problémáit/hibáit vázolja fel és nekünk leendő tanároknak fontos célkitűzés,hogy ezeket a hibákat megváltoztassuk,kijavítsuk a jövőben. Az órán végrehajtott játékos feladatok,gyakorlatok is kiválóan alkalmasak voltak egymás megismerésére emellett megtapasztalhattuk mennyire nincs könnyű helyzetben aki például folyamatosan beszél E/1- személyben a másik társáról. Nekem elsőre fura érzés volt ott kint állni és szokni a helyzetet,de a gyakorlat teszi a mestert és hiszem azt,hogy a későbbiekben ez már csak rutin lesz a számomra. Továbbá megtárgyaltuk milyen tulajdonságok szükségesek ahhoz,hogy valaki jó tanár legyen.Véleményem szerint a legfontosabb,hogy az illető szeretettel és odaadással végezze ezt a csodálatos hivatást.

Végezetül rengeteget tanultunk már most egymástól és ez a félévek során minden bizonnyal gyarapodni fog.Úgy gondolom, hogy az interaktív foglalkozások nagyban hozzáfognak segíteni minket a pedagógus szakma fortélyaihoz. Az óráról hitetetlen nagy pozitív feltöltődéssel jöttem ki és már alig várom a következő keddi napot.

Megosztás a facebookon